rövidszőrű
Orosz rövidszőrű macska (Russian Blue)

|
Adatok
|
|
|
Származási hely
|
Valószínűleg Arhangelszk
|
|
Idő
|
1800-as évek
|
|
Testsúly
|
3-5,5kg
|
|
Természet
|
Óvatos és félénk
|
|
Szőrzetszín
|
Egyszínű fekete, kék vagy fehér
|
A kissé óvatos fajta legfeltűnőbb jellegzetessége vastag, fénylő szőrzete - a brit fajtastandard leírása szerint ez jellemző leginkább az orosz rövidszőrű macskára - és smaragdzöld szeme. Kezes, az összes fajta közül a legkevésbé romboló természetű, lakásban tartva ideális társ.
Történet: A legenda szerint az orosz rövidszőrű macska a 19. századi arhangelszki hajók macskáitól származik. A modern orosz rövidszőrű vérvonala a kék brit rövidszőrű macskáét, sőt a sziámi kék színváltozatáét is magában foglalja. Fehér és fekete színváltozatait is kialakították - ezeket Angliában elismerik, a FIFé és az észak-amerikai tenyésztői egyesületek azonban nem fogadják el.
Mau (Egyptian Mau)

|
Adatok
|
|
|
Származási hely
|
Egyiptom és Olaszország
|
|
Idő
|
1950-es évek
|
|
Testsúly
|
2,25-5 kg
|
|
Természet
|
Barátságos és értelmes
|
|
Szőrzetszín
|
Füstös fekete, bronz- vagy ezüstszínű foltos és cirmos mintázattal (más színt hivatalosan nem fogadnak el)
|
A mau nagyon hasonlít az ókori egyiptomi falfestményeken megjelenített macskákra. Test- és arcformája egyaránt jellegtelen, bundája az eredeti barna szín árnyalataiban foltos. A korai képek vad tekintetű macskákat ábrázolnak, a mau távol ülő, kerek szemei azonban inkább riadtságot tükröznek. A házimacskák körében feltehetően ez a leggyorsabb fajta: majdnem 50 km/óra sebességgel képes futni.
Történet: Az orosz Natalja Trubeckaja el volt ragadtatva a Kairó utcáin kóborló macskák foltos bundájától, ezért egy nőstényt magával vitt Olaszországba, hogy egy ottani kandúrral pároztassa. 1956-ban Amerikába utazott, ahol regisztrálták a macskakölyköket. A CFA 1977-ben ismerte el, Európában mégis szinte teljesen ismeretlen maradt.
Szingapúri macska

|
Adatok
|
|
|
Származási hely
|
Szingapúr és Egyesült Államok
|
|
Idő
|
1975
|
|
Testsúly
|
2-4 kg
|
|
Természet
|
Zárkózott és gyengéden befelé forduló
|
|
Szőrzetszín
|
Lila színű "aguti" árnyalt cirmos mintázatban
|
Lehet, hogy a szingapúri macska természete es testfelépítése a szelektíven ható evolúciós nyomás eredménye. Szingapúrban a legtöbb macska elvadultan él, és azok szaporodnak nagyobb eséllyel sikeresen, amelyekre kevesebb figyelem irányul. Testük kisebb, halk hangokkal kommunikálnak és zárkózottak.
Abesszin macska (Abyssinian)

|
Adatok
|
|
|
Származási hely
|
Etiópia (korábban Abesszínia)
|
|
Idő
|
1860-as évek
|
|
Testsúly
|
4-7,5kg
|
|
Természet
|
Odafigyelést igénylő
|
|
Szőrzetszín
|
Vadas, rézvörös (sorrel), kék vagy őzbarna változatban (hivatalosan más színeket nem fogadnak el)
|
A fajta szőrzetének sávozott mintázata egy génnek köszönhető, amely minden egyes szőrszálon világos alapon egyenletes eloszlásban több sötét sávot alakít ki. Bár az abesszin macska gyakran szinte egyáltalán nem ad ki hangot, személyisége messze van a csendes, nyugodt típustól: természeténél fogva ügyesen mászik, jó atléta és felfedező. A vakság inkább kutyákra jellemző típusa, a retinaatrófia, örökletes formában esetenként előfordulhat náluk.
Burmilla

|
Adatok
|
|
|
Származási hely
|
Nagy-Britannia
|
|
Idő
|
1981
|
|
Testsúly
|
4-7 kg
|
|
Természet
|
Nyugodt és bájos
|
|
Szőrzetszín
|
A lila, egyszínű árnyalt és ezüst árnyalt mintázaton belül sokféle szín elfogadott
|
Feltűnő megjelenését burma, bundáját csincsilla perzsa őseitől örökölte. Kevésbé lármás, mint a burma macska, de sokkal jobban kedveli a társaságot, mint a perzsák. Igényli az odafigyelést, de ezt nem követeli hangos nyávogással, rendkívül kiegyensúlyozott személyiség.
Történet: 1981-ben Londonban egy burma nőstény és egy csincsilla perzsa kandúr utódai árnyalt ezüst bundával születtek. Ezzel kezdetét vette a tenyészprogram. Az eredeti alom burma típusú volt, és a kezdeti célkitűzés az volt, hogy minden második generációt visszakeresztezzenek a burmával. A visszakeresztezést még ma is alkalmazzák, hogy kialakulhasson a megfelelő egyedszámú állomány. A GCCF a burmillát 1989-ben fogadta el önálló fajtaként.
Man szigeti macska (Manx)

|
Adatok
|
|
|
Származási hely
|
Man sziget, Egyesült Királyság
|
|
Idő
|
1700-as évek előtti időszak
|
|
Testsúly
|
3,5-5,5kg
|
|
Természet
|
Derűs és kiegyensúlyozott.
|
|
Szőrzetszín
|
Sokféle színváltozat és színkombináció elfogadott
|
A fajta legszembetűnőbb jellegzetessége, hogy hiányzik a farka. A Man szigeti macska lehet farkatlan ("rumpies"), rövid farkú ("stumpies") és normális farkú ("tailies"). A "Man szigeti" gén potenciálisan letális tulajdonságokat hordoz: a farkatlan egyedek egymás közötti tenyésztése például Manx-szindrómát okozhat, melynek következtében a kölykök halva születnek, vagy nem sokkal születésük után elpusztulnak, vagy négy hónapos korukra alakulnak ki náluk végzetes kimenetelű betegségek.
Történet: A Man szigeti macska az ír-tengeri Man szigeten alakult ki a 18. század előtt. A farkatlanság alkalmanként spontán mutációként jelenik meg a macska populációkban, de csupán az elszigetelt csoportokban marad fenn, ilyen volt a Man szigeti is. A EFA az 1920-as években fogadta el új fajtaként.
Chausie

|
Adatok
|
|
|
Származási hely
|
Egyesült Államok
|
|
Idő
|
1960-as évek
|
|
Testsúly
|
4,5-10 kg
|
|
Természet
|
Élénk és ragaszkodó
|
|
Szőrzetszín
|
Barna árnyalt cirmos, egyszínű fekete, árnyalt ezüst
|
A chausie egy házimacska nőstény és egy mocsári hiúz (Pelis chaus) kandúr keresztezéséből jött létre. A tenyésztők szerint, ha születésétől kezdve megfelelően szocializálódik, a chausie-ból hűséges házi kedvenc válik. A fajta hosszú, atletikus testalkatú, hosszú lábú, szőrzete pedig rövid, halvány sávokkal.
Történet: A tenyésztők az 1960-as évek óta szándékosan és véletlenszerűen kereszteznek házimacskákat velük közeli rokonságban álló vadmacskákkal. A macskatenyésztők körében heves viták folynak a szaporodóképes hibridek ilyen keletkezésének etikai megítélését illetően. Mindazonáltal az Amerikában kitenyésztett chausie-t a TICA 1995-ben hivatalosan is elfogadta, és idővel valószínűleg kiállításokon is részt vehet.
Cornish rex

|
Adatok
|
|
|
Származási hely
|
Nagy-Britannia
|
|
Idő
|
1950-es évek
|
|
Testsúly
|
2,5-4,5kg
|
|
Természet
|
Nagyon aktív, kedves
|
|
Szőrzetszín
|
Minden szín és mintázat, a csokoládé, lila és nyérc is előfordul
|
Ez a játékos, extrovertált természetű, keleties jellegű macska, ahogy neve is mutatja, egy cornwalli születésű macskától származik. Teste legömbölyített, lábai vékonyak és kecsesek, viszonylag kicsi fején óriási fülei magasan tűzöttek. Szőrzetéből hiányoznak a vezérszőrök, tapintása ezért még a bársonynál is puhább.
Történet: A fajta első példánya 1950-ben egy cornwalli alom egyetlen hullámos szőrű kandúrjaként született. Kallibunkert saját anyjával pároztatva derült ki, hogy a göndör szőrzetet kialakító mutáns gén recesszív. Az utódokat brit rövidszőrű és burma macskákkal keresztezték. A cornish rex 1957-ben jutott el az Egyesült Államokba, ahol keleti és sziámi fajtájú macskákat is bevontak a tenyésztésbe.
Európai Burma (British Burmese)

|
Adatok
|
|
|
Származási hely
|
Mianmar (korábban Burma)
|
|
Idő
|
1930-as évek
|
|
Testsúly
|
3,5-6,5 kg
|
|
Természet
|
Barátságos és nyugodt
|
|
Szőrzetszín
|
Számos egyszínű és teknőcszínű változat elfogadott
|
Míg a burma család amerikai ágán a test a lekerekített formák irányába fejlődött, az európaiak izmosabb, de szögletesebb testalkatú macskákat tenyésztettek ki, melyek küllemben inkább a keleti típust testesítették meg. Típustól függetlenül a burma macska mozgalmas életet élő család mellé ideális társ.
Történet: A burma fajta első egyede Wong Mau, a Mianmarból az 1930-as években Amerikába került macska volt. Az európai burma a második világháború után a kontinensre behozott amerikaitól származik. A vörös gén behozatalával a tenyésztők rengeteg színváltozatot alakítottak ki. Az 1970-es években a meglévő színskála tovább szélesedett az összes elfogadott színben létrehozott teknőcszínnel.
Amerikai rövidszőrű macska (American Shorthair )

|
Adatok
|
|
|
Származási hely
|
Egyesült Államok
|
|
Idő
|
1900-as évek eleje
|
|
Testsúly
|
3,5-7kg
|
|
Természet
|
Békés
|
|
Szőrzetszín
|
Sokféle színváltozat és színkombináció elfogadott
|
Ez az önálló és a "csak semmi ostobaság" elvet követő macska Észak-Amerikában népszerű, más kontinenseken azonban ritka. Az amerikai rövidszőrű macska meglehetősen nagyra nőhet, telt pofája, izmos, robusztus teste erőt sugároz. A fajta tenyésztőinek célja az, hogy a családi kedvenc minden előnyös tulajdonsága egy fajtában egyesüljön.
Történet: A házimacskák az első telepesekkel érkeztek Észak-Amerikába. A hideg elleni védekezésül vastag szőrzetet növesztettek, a sok természetes ellenséggel való megküzdés sikeressége érdekében testük mérete meghaladta európai rokonaikét. Az 1900-as évek elején született meg az elhatározás, hogy a macska jellegzetes vonásait egy különálló fajtában őrzik meg. Az első alom 1904-ben jött a világra egy amerikai és egy brit rövidszőrű macska párosodásából.